Múltunk
A katolikus iskolahagyomány Budakeszin
A török uralom idején kipusztult, illetve szétszóródott magyarnyelvű lakosság helyébe a földbirtokos Zichy család a 17. század végétől folyamatosan németajkú lakosokat telepített Budakeszire. A helyben lakó plébános által írt anyakönyv első bejegyzése 1699-ből maradt ránk. Nem sokkal ezután az egyházi előírások szerint valamilyen formában megindulhatott az oktatás a telepesek gyermekei számára. Az egyházi iskolával kapcsolatban az első írásos emléket az 1715. évi anyakönyv őrizte meg számunkra. A későbbi esztendőkből folyamatos feljegyzéseink vannak a katolikus iskoláról, illetve tanítóiról.
Az 1817-es egyházlátogatási jegyzőkönyv pontos leírást ad az 1776-ban a templom tőszomszédságában az "egyház által épített és fenntartott emeletes iskoláról", melynek épülete napjainkban is áll. Emeletén két osztályterem és a segédtanító szobája, földszintjén pedig a kántortanító tágas lakása volt. Ebbe az iskolába közösen jártak fiúk és lányok mindaddig, amíg a község a leány-ifjúság nevelésére és oktatására meg nem hívta az Isteni Megváltóról nevezett Kongregáció nővéreit és számukra egy Fő utcai községi épületben lakást és a leány iskolások számára tantermeket jelölt ki, az 1888-89. iskolai évtől kezdődően.
Ugyanakkor az egyházközség az emeletes iskolát - Bagolyvárat - használatra átengedte a községnek arra az időszakra, amíg az iskolai célokat szolgál. 1888-ban a fiúiskola is a község kezelésébe került A leányiskola egyházközségi iskola maradt a szerzetes nővérek vezetésével.
Jelentős változás történt a budakeszi oktatás történetében, amikor Miller József plébános kitartó buzgólkodásának eredményeképpen gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter anyagi támogatásával és Prohászka Ottokár püspök közbenjárásával 1927-ben lerakták a modern leányiskola és az Isteni Megváltó Leányai szerzetesrend zárdájának alapkövét. Ebben az épületben folyt a nővérek vezetésével a leányok tanítása 1948-ig, amikor az iskolákat államosították.
A háború után a nővérek hatosztályos polgári iskolát is indítottak. 1950-ben kényszerültek abbahagyni több évtizedes munkájukat.
A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium alapítása
Új iskola alapítására akkor nyílt lehetőség, amikor a Főpásztor 1990. január 6-i köriratában felszólította az egyházközségeket, hogy jelentsék a területükön lévő visszaigényelhető államosított tulajdonukat. A budakeszi egyházközség élve a lehetőséggel 1990. január 19-én visszaigényelte az államosított zárda iskolát.
A Budakeszi Önkormányzat 221/1991./XI.22,/ számú önkormányzati határozatának 1. pontja szerint az 199l. évi XXXII.14.§ értelmében a Budakeszi, Széchenyi u. 141. sz. alatti 2286. hrsz. 6020 m2 területű ingatlant a rajta levő három épülettel együtt visszaszolgáltatja. Ennek alapján vette használatba az iskolát az egyházközség.
Az egyházközség 1990. október 15-én tartott képviselőtestületi ülésén határozott a nyolcosztályos katolikus gimnázium megalapításáról. A gimnázium Prohászka Ottokár /1858-1927/ volt székesfehérvári püspök /1905-1927/ nevét viseli, példaképül állítva a diákok elé egyéniségének sokszínűségét munkái alapján /melyet méltatója, Schütz Antal így foglal össze:
"minden egyes kötet Prohászka szellemi organizmusának egy-egy hosszmetszete, mely egy egész embert mutat: teológust, filozófust, elmélkedőt, gyakorlati lelkipásztort, szociológust, nemzetirányítót, kultúrfilozófust, felsőbbséges esszéistát, vátest, költőt, misztikust, szellemes utazót és talpraesett publicistát s felsőbbséges szónokot a szónokság egész területén, homiléta és egyházi ünnepi kultúrszónok, konferencia- és lelkigyakorlat-vezető, ünnepi kultúrszónok, szövetkezeti agitátor, politikai debatter, értekező előadó és lelki gazdagságát, Krisztusképűségét, melyet nemcsak saját maga formálására használt, hanem évtizedekig tartó nevelő munkája révén az ifjúságba plántált". A gimnázium az 1991-92-es tanévben kezdte meg működését hat osztállyal (két 5., egy 6., egy 7., egy 8. és egy 9.), mint az ország 1945 után alapított első ilyen típusú oktatási intézménye.
