Iskolánk 3. korcsoportos lány röplabda csapata nagyon szépen szerepelt az idei Diákolimpián. A három körzeti versenyen hatalmas lendülettel, szinte vereség nélkül továbbjutva szoros meccsekkel megnyerték a megyei fordulót is. Ezzel bekerülve az országos elődöntőbe, amivel történelmet írtak iskolánk életében ebben a korcsoportban.

Nyíregyházára utazva a Debrecen elleni első meccset kérdés nélkül nyerték is a lányok, és így a hazai csapattal döntőzve a 2. helyet szerezték meg. Sok szép élménnyel és tapasztalattal gazdagodva fejezték be az idei teremröplabda szezont. Májusban folytatjuk homokon!;) Gratulálunk az egész csapatnak!

BUDAKESZIRE, GIMNÁZIUMUNKBA KERÜLT MIND A FIÚ, MIND A LÁNY ARANYÉREM A RÖPLABDA

„B” KATEGÓRIÁS DIÁKOLIMPIA® ORSZÁGOS DÖNTŐN

Idén 30. alkalommal került megrendezésre a sportágban a „B” kategóriás, tehát versenyengedéllyel nem rendelkező diákok országos döntője. Debrecen látta vendégül idén azt a közel 500 diáksportolót, akik röplabdában megmérkőztek a diákolimpiai bajnoki címért. A folyamatosan növekvő létszámú versenyre idén több mint 440 csapat nevezett több mint 6500 diákkal, közülük a vármegyék nyertesei kapták meg a lehetőséget az országos döntőn való szereplésre. Öröm volt látni, hogy jónéhány iskolában nagy népszerűségnek örvend a sportág, és amatőr szinten is mindkét nemben el tudnak jutni a csúcseseményig. Ez idén 7 iskolának is sikerült.

Kiemelkedik is közülük iskolánk, a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium, amely óriási bravúrral mindkét nemben elhozta az aranyérmet, így idén mi lettünk az abszolút győztesei a versenysorozatnak.

Az alábbiakban pedig két játékos, a klassz testvérpáros, Sáska Luca és Máté beszámolóját olvashatják az országos döntőről.

„Vannak pillanatok és élmények, amiket nehéz szavakba önteni, de ha megpróbálnánk, a röplabda Diákolimpia országos döntője esetén valahogy így hangozna: nevetés, sírás, küzdés, csapat, győzelem, hit, szurkolás, üvöltés, izgalom és természetesen: Arbeit! Nagy reményekkel indult két csapatunk az országos döntőre, amit idén is Debrecenben rendeztek meg. A lányoknak a címvédés volt a cél, a fiúknak pedig a tavalyi bronzérem után a győzelem. Spoiler: mindkettő csapatunknak sikerült!

De senkinek nem meglepetés, ha azt mondjuk, hogy a sport nem ennyiből áll. Nemcsak egy elhatározásból, nemcsak egy célból. Az eredmény egyszerűnek hangzik, az odavezető út azonban közel sem az. A csoportokból a lányok első helyen, a fiúk másodikként jutottak tovább. A keresztjátékokat könnyen nyertük, majd következett az elődöntő, egy hosszú és fárasztó nap után, szombat este 7-kor. A srácok 3 szettben verték a budapesti Toldy csapatát, majd épp időben érkeztek a Tóth Árpád Gimnáziumba, a lányok elődöntőjére (Kaposvár ellen), ahol ekkor az állás 25-25 volt az első szettben. Megérkeztek, röpültek a pólók, taps és üvöltések töltötték be a nézőteret és a pályát; zengett a csarnok, majd 2 győztes szettel később mindkét prohászkás csapat a döntőben tudhatta magát.

Vasárnap egyidőben kezdtük meg a meccseket: a lányok Békéscsaba, a fiúk Veszprém ellen álltak pályára. Nem sokkal később a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium lánycsapata szettveszteség nélkül, háromszoros diákolimpiai bajnoknak mondhatta magát, és futva sietett át a srácok csarnokába, ahol addigra már az összes szurkoló és résztvevő csapat összegyűlt. Ekkor 1-1 volt az állás szetteket tekintve. Körbe nézve vörös fejjel üvöltő, a melegtől és izgalomtól izzadt szurkolókat lehetett látni, akik közül a leghangosabb természetesen a Prohi lánycsapata és szurkolótábora volt. Elképesztő izgalmak és jó pár szívroham után iskolánk két csapata együtt ugrált, sírt és örült a pályán, bajnoknak tudva magát.

A sikereken túl természetesen ünneplésből és lazulásból sem volt hiány: a vicces sztorik, közös éneklések és nevetések, a táncolások meccsek előtt vagy éppen az öltözőben (ugye srácok?) még felejthetetlenebbé tették a hétvégét. Igen, igen, aki ott volt és átélte ezt a csodálatos három napot, tudja, hogy valakiket kihagytunk a beszámolóból. Természetesen köszönjük az edzőknek: Balogh Dániel tanár úrnak, Nagy Blankának, Szabó Józsefnek (Józsi bá’) és Bunda Olivérnek a kemény munkát és a támogatást! Az előző mondat alatt azonban nemcsak őket értettük, hanem a SZURKOLÓINKAT: tesókat, szülőket, tanárokat, osztálytársakat, jelenlegi és volt csapattársakat, akik a három nap alatt folyamatosan érkeztek, hogy értünk szorítsanak. Akiknek a létszáma simán kitett volna 5 csapatot, és akik nélkül egyik csapat sem tudott volna nyerni. Kevés meghatóbb és motiválóbb dolgot éltünk át, mint amikor 60-an (néha kiegészülve a másik csapattal) üvöltik teli torokból, hogy: Hajrá, hajrá Prohászka! vagy éppen: Munka! Munka! (ami azóta szinte közös mottónkká vált). Nem. Nem nyertünk volna nélkülük. Úgyhogy innen is köszönjük, hogy egy percig sem volt csöndes a csarnok, amikor játszottunk, és hogy egy meccs sem telt el a megafon jellegzetes szirénázó hangja nélkül.

Végezetül szeretnénk gratulálni Mrenkó Sárának, a verseny legjobb támadó játékosának, Balogh Dánielnek és Szabó Józsefnek, a legjobb felkészítő edzőknek és Szabó Jenőnek, a legtechnikásabb játékosnak.” A lány csapat tagjai: Frank Villő, Varga Blanka, Bodnár Maja, Harmati Zselyke, Takács-Cordova Carolina, Földváry Katalin, Matkó Juli, Csallai Panna, Sáska Luca, Mrenkó Sára, Illés Noémi, Major Villő. A fiú csapat tagjai: Győrfi Péter, Sáska Máté, Liebmann Marcell, Bara Milán, Szabó Jenő, Laky Péter, Botos Levente, Nagy András, Szabó Roland, Oláh Kristóf, Marik János, Vajer Csongor Edzők: Nagy Blanka, Hellner Donáta, Szabó József, Bunda Olivér, Balogh Dániel p>